Egyensúly és tartás
Az állás és a járás ma már természetes a számunkra, de a gravitáció elleni állandó harc, hatalmas teher a csontjaikra és izületeinkre. Ahogy meg tanultunk felegyenesedve járni, az eredetileg két pár láb tartotta csontváznak is függőleges, teherviselő szerkezetté kellet átalakulnia. A gerinc megrövidült, a combcsontok befelé, a térd felé hajlottak. A medence keskenyé vált, hogy a lábak és a csípő környéki nagy izmok statikailag minél jobban pozícióban legyenek, és így tegyék stabilabbá az állást és a járást.
Hogy testünket függőlegesen tarthassuk, izmok, inak, és kötőszalagok bonyolult de összehangolt rendszerére van szükségünk.
Az egyensúly megőrzéséhez testünknek információkra van szüksége környezetünkről és térbeli helyzetünkről. Ezek a jelzések, érzékelés útján, három fő forrásból keletkeznek. Ezek a szem, a proprioceptorok és a belső fül.
Véleményem szerint a jó testtartás azt jelenti, hogy csontjaink és izületeink természetes pozícióban állnak. A legmeghatározóbb a medence helyzete, mert erre épül fel a gerinc, a nyak, a vállak illetve a láb csontjainak is meghatározója. Amikor a rendszer jól működik, testünk optimális pozícióban van, ilyenkor az izmok és izületek minimális erőfeszítéssel képesek megőrizni tartásunkat és egyensúlyunkat. Amint kialakulnak rendellenességek a csont vagy az izom rendszerben, azonnal többletterhelést jelentenek számunkra. Ezek az izületek extra terhelését kapnak, amik rövid időn belül először fájdalomhoz, izületi kopáshoz majd végül az izületek beszűküléséhez, mozgások korlátozottá válásához vezet. Hosszabb idő elteltével a kisebb tartászavar vagy is jelentős problémákat okoz.